Kékvölgy Blog

Pilisszentlászló és környékének bemutatása

Pilisszentlászló a vulkáni kőzetből, andezitből álló Visegrádi hegység szívében bújik meg egy kisebb medencében, 350-400 m magasságban, erdővel körülvéve. Magasabb ormok így a Szent László-hegy (590 m), a Rózsa-hegy (549 m), az öreg Pap-hegy (567 m) és a Tüskés-hegy (510 m) ölelik körül. A Szentlászlói-medencében ered a Lepence patak egyik ága és az Apátkúti patak; mindkettő Visegrádnál éri el a Dunát.
A terület régóta lakott hely: területén bronzkori és római-kori emlékek is előkerültek.
A legenda szerint Koppány vezér …

A bejegyzésnek még nincs vége, olvasson tovább »

FENNTARTÓNK:
PILIS – DUNAKANYAR WALDORF NEVELÉSÉRT ÓVODA ÉS ISKOLA EGYESÜLET (Rövidített neve: PILIS -DUNAKANYAR WALDORF EGYESÜLET)

Székhelye: 2009. Pilisszentlászló, Kossuth u. 16.
Egyesület jogi formája: jogi személy
Alapításának időpontja: 2003. április 02.

AZ EGYESÜLET CÉLJA
Az Egyesület általános célja:
Az Egyesület célja a személyek és közösségek fejlődését megalapozó nevelés megújulásának elősegítése. Ennek érdekében az Egyesület célul tűzi ki az emberismeretből fakadó Waldorf pedagógia alapelveinek és alkalmazásának magyarországi – elsősorban közép-magyarországi – meghonosítását; a nevelési-, a szervezeti- és a gazdálkodási tudatosulás útját vállaló szabad nevelési kezdeményezések támogatását. A gyermeknevelés megújulása érdekében célja a helyi kezdeményezéssel önigazgató waldorf pedagógiai intézmények alapítása, ehhez a szellemi-, anyagi-, és társadalmi feltételek megteremtése, működésük megszervezése és – mások segítségével – a Waldorf pedagógiai intézmények fenntartása, működtetése, illetve mindezek elősegítése.

Az Egyesület közvetlen célja:
Waldorf óvoda és általános, valamint középiskola megalapítása és fenntartása, működési feltételeinek folyamatos biztosítása, szülői közösség szervezése, kapcsolódó kulturális és szociális rendezvények és kezdeményezések megvalósítása, és a nevelési, kulturális tevékenységekre alkalmas épületek felépítése, felszerelése. Waldorf pedagógiai, nevelői önképzések, továbbképzések és képzések megszervezése, nemzetiségi és hátrányos helyzetű csoportok oktatásának elősegítése.

A Kékvölgy Pilisszentlászlói Waldorf Iskola rövid története
I. lépés Szentendrei Waldorf Óvoda
Szentendre és a térség Waldorf története 2001-ben kezdődött azzal, hogy a Waldorf pedagógia iránt érdeklődő szülők megalapították a Szentendrei Waldorf Alapítvány, abból a célból, hogy létrehozzanak egy Waldorf-pedagógiai szellemben működő óvodát, (és majdan iskolát). A csatlakozó családok – ekkor már 30-an – a fenti sikereken felbuzdulva azon gondolkodtak, hogy az óvoda után merre tudják majd iskolába járatni gyermekeiket.

II. lépés Kékvölgy Pilisszentlászlói Waldorf Iskola
Az intézmények önállóságát figyelembe véve, az iskolát megalapítandó szülők létrehozták 2003-ban a Pilis Dunakanyar Waldorf Egyesületet. Az egyesületet 2003. április 29-én jegyezte be a Pest megyei Bíróság, TE 3622. nyilvántartási szám alatt, közhasznú szervezetként. A cél az volt, hogy a megyében, kistérségben 12+1 osztályos Waldorf oktatási intézményt hozzanak létre. Az egyesület 2004-ben megkapta a kiemelt közhasznú státuszt.

Iskolafenntartóként a 2003/2004-es tanévben négy évfolyamon indult el a Kékvölgy Pilisszentlászlói Waldorf Iskola. A következő tanévtől kezdve az iskola alapfokú művészetoktatási intézmény címet kapott.

Az iskolába nem csak Szentendréről, hanem Budapest, Pilisszentlászló, Tahitótfalu, Leányfalu, Dunabogdány, Pomáz, Budakalász, és Visegrád településekről is érkeznek gyerekek. Minden család a saját lehetőségeihez mérten vesz részt az iskola életében. Ez jelent egyrészt önkéntes pénzbeli, másrészt természetbeni, tevőleges támogatást is. Ebben az oktatási intézményben a szülők nap, mint nap tesznek valamit gyermekeikért, és ez a felelősségtudatos lét, gyermekeink jövőbeni életévé válik, és teszi őket másokért felelősséget vállaló emberekké

III. lépés Csimota Ringató Waldorf Óvoda, Pilisszentlászló és további óvodák

A két megalapított intézmény sikerét jellemzi, hogy újabb szülői kezdeményezésként létre jött Pilisszentlászlón az iskola mellett egy újabb óvoda. Azok a szülők, akik sem a szentendrei, sem a pilisszentlászlói óvodába nem tudtak bekerülni helyhiány miatt, elindultak egy tahitótfalui, illetve egy újabb szentendrei óvoda megalakításának útján.

IV.lépés középiskola (felsőtagozat) szervezése

Ahogy a történet elején felmerült a szülőkben a kérdés, hogy hova kerüljenek az óvoda elvégzése után a gyerekek, hasonló helyzetben vannak az iskolás szülők, hiszen a 8. osztály elvégzése után nincs hova menni, mert a környék Waldorf középiskolái tele vannak a saját gyermekeikkel, így tovább kell fejleszteni a Kékvölgy Waldorf Iskolát, és meg kell alapítani a középiskolát is. Tanáraink Garamszegi Judit és Gyarmati Judit – akik szülőként is már régóta jelen voltak az iskola életében – kapták a mandátumot a felső tagozat megszervezésére, tanterv írásra, az életkornak megfelelő, élhető iskola létrehozására, melynek eredménye képpen a 2008/2009-es tanévben megnyitotta kapuit, a Kékvölgy felsőtagozata.

Falu-lap, III./2. szám: Waldorf-pedagógia 8.
2005. február 25.

A nevelés mind az iskolában, mind a szülői házban gyakran az autoritás, azaz a tekintélyelv téves felfogása miatt vall kudarcot. A valódi tekintélyszemély nem dresszírozza a gyereket, nem állít fel merev szabályokat, előírásokat és tilalmakat, hanem példaképül szolgál. A szigort ugyanúgy ismeri, mint a szelídséget, a komolyságot és a derűt.
A gyermek hetediktől tizennegyedik életévéig a nevelés akkor sikeres, ha alapelve az autoriter, azaz tekintélytisztelő vezetés. Csak a tizennegyedik évtől lehet a gyermeket átvezetni az egyre nagyobb önállóság felé. (Az a gyerek, aki kiskorában nem találkozott valódi vezető tekintéllyel, később nehezen talál rá a szabadságra.) Általános iskolás korban valójában minden gyerek azt várja, hogy szilárdan, biztos kézzel vezessék és ösztönözzék. Az egyoldalú dresszúra elbizakodott vakmerőséget vagy vakon engedelmeskedést vált ki. Ha azonban gyermekünket elkényeztetjük, állandóan a kívánságait lessük, vagy túlzottan szabadjára engedjük, akkor „kis kormányzóvá”, despotává neveljünk.
A jó nevelő a gyermek lényéből olvas, és ebből a tapasztalatból meríti követelményeit, büntetését, szidalmait és dicséretét. Az autoriter nevelés többek között azt is jelenti, hogy az ember a szeretetből kiindulva, de szentimentalitás nélkül, szelíden, szigorúan vagy humorral lép fel a gyermekkel szemben. Az autoritás belső biztonságot ad a gyermeknek, mert egyfajta megtartó, hordozó atmoszférát teremt körülötte.
(A fenti témát Jakob Streit Nevelés, iskola, szülői ház és a Waldorf-pedagógia c. könyvéből vettem.)
szerző :Nagy Rita osztálytanító

Falu-lap, III./1. szám: Waldorf-pedagógia 7.
2005. január 28.

„Az ember az emberért mesél, hogy a mesék tiszta, szelíd fényénél felébredjenek és növekedésnek induljanak a szív első gondolatai és erői.” (Jacob Grimm)
A gyermeki játék kifelé irányuló tevékenység. Abban segíti a gyermeket, hogy felnövekedvén jobban boldoguljon a külvilágban. A mesehallgatás viszont mindig befelé, a lélek felé irányul.
A lélek hangszerhez hasonlít, amely azt szeretné, hogy játsszanak rajta. A mese gazdag fantáziaképei színessé, gazdaggá teszik a gyermek lelkét: megmozdítják benne a lélek húrjait. Ha a lélek nem kap ilyen táplálékot, akkor tompa és érzelemszegény marad, nélkülöz mindenfajta elevenséget, mozgékonyságot. Mai elgépiesedett, természeti élményekben szegény világunkban a mesének egyre fontosabb küldetése van, hiszen belülről mozgásba hozza, megérinti, betölti és felvidítja a lelket. Az a jó, ha a szülő vagy a tanító, vagyis egy élő személy mesél. Még ha tökéletlen is az előadásmódja, akkor is sokkal hasznosabb, mint ha a gyermek művien mesélő kazettákat hallgat. A személyes meséléskor egy emberi szív, egy hang, egy szempár is jelen van, ami a gyermekkel közösen alakítja azt a lelki burkot, melyet semmilyen gépezet nem pótolhat. Amire korunk gyermekeinek (és felnőtteinek) mind nagyobb és nagyobb szüksége van, az a nyugalom, a csend és a hangulatos bensőségesség, és nem a művi felkorbácsoltság, ami sajnos az ellenőrizetlen televíziózáson keresztül ártalmasan hat a gyerekre. A gyereknek nem a rajzfilmekben, mozifilmekben, képregényekben megjelenő fantasztikumra van szüksége (ami lelkét megzavarja, érzelmeit eldurvítja), hanem tiszta, világos, ún. ősképekre. Ilyen ősképek rejlenek a népmesékben, pl. a Grimm-mesékben. Az ilyen mesék erkölcsi világképében valódi erkölcsi erő van, ami érzékennyé teszi a lelket a tisztelet és a kegyelet iránt.
A jó mese felébreszti az akaraterőt, amely ahhoz szükséges, hogy törekedni tudjunk a jóra.
(Az írás forrása Jakob Streit Nevelés, iskola, szülői ház és a Waldorf-pedagógia c. műve.)

szerző : Nagy Rita osztálytanító

Falu-lap, II./12. szám: Waldorf-pedagógia 6.
2004. december 31.
Advent a várakozás időszaka. Gyakran tapasztaljuk, milyen nehezünkre esik várni: kivárni a dolgok végét. Gyorsan szeretnénk kész lenni, hamar látni az eredményt. Vágyaikkal, elképzeléseinkkel előresietünk a jövőbe, pedig azok megvalósítása időt, kitartást igényel, és le kell győznünk a türelmetlenségünket. A gyerekek is átélik a kivárást pl. az adventi naptárral, ahol nem lehet egyszerre az összes ajtót kinyitni, vagy a karácsonyi sütemények sütésénél, amelyeket aztán csak karácsonykor lehet megenni.
A karácsonnyal egy olyan folyamat teljesedik be, amely hónapokon át a legnagyobb csendben ment végbe. A forró nyár fény- és melegözöne, amelynek oly szívesen adta át magát az ember, egyre inkább visszahúzódik. Ősszel a fény és sötétség egyensúlya olyan, mint egy küszöb, és decemberben, az év legsötétebb időszakában egy belső fény szeretne felgyúlni. Mi pedig minden évben újra meg újra erőfeszítéseket teszünk, hogy a külső fényt belsővé alakítsuk át. Az advent szó jelentése megérkezés, és ez azt jelenti, hogy újra megpróbálhatjuk, hogy megérkezzen bennünk valami abból az isteni lényből, aki a golgotai esemény által szövetségre lépett a földön élő emberiséggel. Mindenki átélheti, hogy egy ilyen önmagunkon végzett átalakítás csak csendes pillanatokban történhet, s ezt a külső fényözön, sürgés-forgás megnehezíti.
Egy szép gondolat, melynek tartalmán naponta pár percre elidőzünk, beragyoghatja napunkat, és lelkesedéssel, erővel tölthet el bennünket a munkánkhoz.

A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni:
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz,
Cselekvésben a helyeshez,
Érzésben a békéhez,
Gondolkodásban a fényhez,
És megtanítja bízni
Az isteni gondoskodásban,
Mindenben, ami van:
A világmindenségben,
A lélek alapjában.
(Rudolf Steiner)
Szerző : Nagy Rita osztálytanító

• Falu-lap, II./11. szám: Waldorf-pedagógia 5.

2004. november 26.

A mai gyerek többnyire nem megy, hanem viszik, nem főz, hanem befizetik, nem készít, hanem megveszi, nem mos, mosogat, takarít, hanem bekapcsolja a gépet. Mivel nem vesz részt tevékenyen az eseményekben, nem nagyon találkozik tettei következményeivel sem. Nem kell előkészülnie, és maga után elpakolnia nincs benne sem a múltban, sem a jövőben. Aki nem találkozik tettei következményeivel, nem ébred benne felelősség. A rosszul elvégzett munka következményét, ha észrevesszük, büntetésként éljük meg és tanulunk belőle. Ha nem jól csináltunk valamit, baj lesz belőle. Vagy rossz, kellemetlen. Ilyenkor az elromlott dolgot jóvá kell tenni: összeszedni, újracsinálni, kijavítani. A jó büntetés a tett következményét állítja a gyerek elé, és annak kijavítására ösztönzi. A világból kiragadott gyereket azonban nagyon nehéz büntetni. Mivel a cselekedetek következménye nem nyilvánvaló és kézzelfogható, a nevelők bonyolult büntetési módokkal próbálkoznak, vagy sokszor tanácstalanul következmény nélkül hagyják a dolgot. Nyitva felejtett ajtók, letöröletlen padok, be nem gombolt kabátok, becsatolatlan táskák, otthagyott ruhák, elmosatlan bögrék maradnak a gyerekek után. Mikor már kiélveztek, elhasználtak valamit,bizony erőfeszítést kíván továbbra is azzal foglalkozni. Könnyebb el dobni, mint megtisztítani, megszárítani, eltenni. Pedig nagyon fontos ezt szokássá tenni a gyermek életében, hogy megtanulja maga megtapasztalni saját tettei következményét, s ezzel felelősséget vállalni értük.

szerző – Nagy Rita osztálytanító

• Falu-lap, II./10. szám: Waldorf-pedagógia 4.

2004. október 29.

Manapság sok nevelési probléma abból adódik, hogy nem működnek a jól bevált technikák. Nem tudunk már megszokásból, rutinból, ösztönből, jóérzésből nevelni, ahogy régen. Még a legszeretetteljesebb szülők, tanítók is bajba kerülnek, és arra a gondolatra jutnak: Olyan mások ezek a mai gyerekek! Fegyelmezési problémák árasztják el a családokat, iskolákat. A legkülönfélébb módszerek, terápiák és elméletek próbálnak utat mutatni. Ítéletek záporoznak szülőkre, gyerekekre, iskolákra. Soha annyit nem figyeltünk még a gyerekekre, mint az utóbbi évtizedekben. Gyerekkönyvek, gyerekruhák, gyerekszórakoztató-ipar, neveléstudomány, gyermekpszichológia stb.

Fegyelem–figyelem… Mennyire hasonló szavak! Figyelünk arra, mit eszik a gyerek, hogy milyen ruhát hord, kikkel barátkozik, mit csinál szabadidejében? Valóban figyelünk arra, kik is ők valójában, és mit akarnak, mit miért tesznek? A gyerekek viselkedésükkel azt sugallják: Figyeljetek ránk! Mi, felnőttek pedig figyelmetlenek vagyunk, mert nem oda figyelünk, ahová kellene. A gyerek fegyelmezetlensége erre figyelmeztet minket: Énrám figyelj! Ne arra, amit szeretnél tőlem, ne arra, amit érzel. Figyelj, mit kérdezek tőled! Az ellankadó figyelem azonnali és konkrét fegyelmezetlenséget vált ki a gyerekből. Otthon és az iskolában egyaránt. A mai felnőttek feladata, hogy megtanuljanak ne csak figyelni, hanem odafigyelni a gyerekekre.

(Az anyagot G. Ekler Ágnes Waldorf-pedagógia és korproblémák c. könyvéből vettem.)

Nagy Rita

Falu-lap, III./3. szám: Waldorf-pedagógia 9.
2005. március 25.
A korai gyermekkor pedagógiája évek óta egyre nehezebb feladatok elé állít bennünket.
A gyerekekre olyan nagy mennyiségű benyomás zúdul, hogy nem képesek intenzíven kötődni hozzájuk. Ebből ered aztán az a felületesség, amely megnehezíti számukra, hogy gyökeret eresszenek.
Ha ez a gyökéreresztés nem jön létre, akkor a gyermekben nem alakul ki valódi tartás: nem talál magának szilárd, biztos és valóban átélt alapokat. Olyan lesz, mint a minden irányba céltalanul elfújt homok. Nagy fáradságába kerül az odafigyelés, a koncentrálás. Hiányozni fog belőle a kitartás és az odaadás, mert nem született meg benne a környezetéhez való kötődés. Unalmat, ürességet érez, és állandóan növekvő vágyat arra, hogy szórakoztassák és jól érezze magát.
Ezek a problémák olyan pedagógiát követelnek, melynél elsősorban nem tananyag-közvetítésről van szó, hanem olyan tanulási folyamatról, amely az adott nehézségeket képes a gyermekben megszüntetni, de legalább is csökkenteni.
A tanulónak úgy kell felébrednie a formában, a színben, a szóban, a számban, a mesében, a zenélésben, hogy mélyebben átélhesse a dolgok lényegét. Vagyis egy ébresztésről, felébredésről van szó, az egyes tantárgyak alakító hatásának irányában. Nem az információ átadása a fontos, hanem a gyermek lényének – annak mélyebb rétegéiig ható – formálása.
Ez az, ami a gyerek viselkedésében eluralkodó káoszt leküzdheti, és formáló erőket ébreszthet fel benne.
(A fenti témát Ernst Bühler Formarajz c. könyvéből vettem.)
szerző : Nagy Rita osztálytanító

• Falu-lap, II./9. szám: Waldorf-pedagógia 3.

2004. szeptember 24.

A művészettel való foglalkozás különleges helyet foglal el életünkben. A technika korában egész életünk olyan fizikai cselekvésekből áll, amelyet többé-kevésbé automatikusan hajtunk végre: felkapcsoljuk a villanyt, elindítjuk a mosógépet. Egy művészeti ág gyakorlása közben semmit nem lehet rutinból csinálni. Lehet izgalmas az autóvezetés megtanulása is, mégsem nyújt olyan sokoldalú és mély, belső tapasztalatot, mint például egy szobor megformálása, vagy egy színpadi szerep eljátszása. Ha lehetővé tesszük a gyermeknek, hogy művészeti tevékenységgel kifejezze az érzelmeit, akkor nemcsak kiéli magát, nemcsak egy szép alkotást hoz létre, hanem lelke birodalmában is alkot. Némely művészi feladat olyan belső magatartást követel az embertől, amelyre ösztönösen sosem lenne képes. Az óvatost arra készteti, hogy merész legyen, a féktelent arra, hogy óvatos, az akaratgyenge természetűt, hogy kitartóvá váljon, az önfejűt, hogy megtanuljon alkalmazkodni.

(Részlet a Szabadságra nevelés című könyvből)

Fekete Valéria